“Az adattárolás ára az egyik legnagyobb akadály a virtualizáció bevezetésében az egész világon,” mondta Kevin Brown, a Coraid igazgatója. “a Coraid célja, hogy átformálja az adattárolás piacát — ugyanúgy ahogy az x86os szerverek és a virtualizáció átformálta a szerver-piacot. Nagyon büszkék vagyunk arra, hogy segíthettünk az amerikai Védelmi Minisztériumnak céljai még jobb megvalósításában, úgy, hogy közben az adófizetők pénztárcájára is figyeltünk.”

A teljes bejelentés itt olvasható.

A tesztekben a Coraid SRX3200 kiváló teljesítményt nyújtott: egy darab SRX3200 egy 24 * 1 terabájtos SATA diszkes RAID5 tömbből 1200 megabájt/másodperc lineáris olvasási sávszélességet tudott kihozni.

A tanulmány az Coraid adattároló SAS diszkes teljesítményére is kitért: standard IOMETER segítségével tesztelték az SRX3200 átbocsájtó képességét. A mért eredmények alapján egy darab SRX3200 12 darab SAS diszkkel 4500, 24 darab SAS diszkkel pedig 9000 Microsoft Exchange felhasználót tudna éles környezetben kiszolgálni.

A tesztek során az SRX adattárolót egy Coraid SP2000es szerverről hajtották meg, tipikusan VMWare futó Windows 2008 virtuális gépről. A switch egy Blade Networks RackSwitch G8100 volt.

A teljes tanulmány EMX tükrözés eredménnyel, és a tesztelők szubjektív tapasztalataival itt érhető el.

A virtuális gépek 5 terabájt tárterületen és 32 gigabájt RAM-on osztoznak. Ezt az infrastruktúrát egy nagy teljesítményű, Seagate Barracuda diszkekkel felszerelt Coraid SR1661 adattároló, és két Intel processzort használó szerver szolgáltatja.

A virtualizációs környezetet a Citrix Xenserver ingyenes változata biztosítja, amely az alapvető igényeket tökéletesen kielégíti: a virtuális gépeket leállás nélkül lehet mozgatni a szerverek közt, a snapshotok támogatásával pedig a mentéseket egyszerűen meg lehet oldani.

A Xenserverre és a Coraidre a nyílt rendszereken alapuló háttér miatt esett a választás: a Xenserver a korábban már megismert nyílt forráskódú Xenre épül, a Coraidnek pedig nagyon erős a Linux támogatása.

A vegyes Windows 2003 és Linux virtuális szerverek üzletileg kritikus feladatokat látnak el: ezeken fut a Nitrogénművek MS SQL alapú beléptető és bérszámfejtő rendszere.

A Coraid SR1661 bőven a határain beül üzemel: a lehetséges másodpercenkénti 500 megabájtos sávszélességéből jelenleg jóval kevesebbet használnak ki.

Lajkó János, a Nitrogénművek informatikai osztályvezetője szerint az infrastruktúra bevált, így további beruházásokat is terveznek: a Windows 2003 szervereket frissíteni fogják Windows 2008 verzióra, és az adatbiztonságot is tovább növelik egy újabb adattároló megvásárlásával.

Így egy Coraid adattároló ideális feltételek mellett 4 darab 1 gigabites ethernet kapcsolaton 370 megabájt/másodperc írási teljesítményt, és 470 megabájt/másodperc olvasási teljesítményt tud nyújtani – és ekkor még a RAID vezérlő nem fogyott ki a sávszélességből.

10 gigabites ethernetet használva ez a sávszélesség felmehet akár 400 megabájt/másodperc írási és 550 megbájt/másodperc olvasási teljesítmény fölé. 6*1 gigabittel is hasonló adatok várhatók.

Az eredeti mérések elérhetők itt PDFben, itt pedig online (google docsban).

Hozzávalók:
- két darab gyors ethernet switch, pl. HP Procurve 2810
- két darab Coraid SRX3500as adattároló
- 48 darab Coraid SATA diszk
- egy vagy több szerver, ízlés szerint, pl. OpenSuseval

Elkészítés: Szereljük be a switcheket, az adattárolókat és a szervereket a rackbe. A Coraid SRX sorozatú adattárolói diszkkel együtt érkeznek, így ezzel nem kell bíbelődnünk. Ezután kössük össze a SANunkat: a Coraid adattárolókból az interfészek egyik felét az egyik switchbe, a másik felét a másikba, utána a szerverek SAN interfészeit is ugyanígy. A SANunk már elő is állt. A Coraid automatikusan megoldja a multipath kezelést, extra beállítás ehhez nem szükséges.

Nincs más hátra, mint összeállítani a RAID tömböket, és használatba venni őket A storage dobozokat először monitor+billentyűzet segítségével lehet elérni. Három parancsot kell kiadni az első használatbavételhez: a shelf 1 parancsot az egyik adattárolón és a shelf 2 parancsot a másikon, ez beállítja a tároló egyedi azonosítóját. Ezután pedig a make 1 raid10 1.0-5 az első adattárolón, és a make 1 raid10 2.0-5 parancsot a másodikon. Végül mindkettőn kiadva az online 1 parancsot el is készültek a RAID10 tömbök.

OpenSusehez a drivert a http://packages.opensuse-community.org/index.jsp?searchTerm=aoe címről lehet letölteni – ez a többi linux esetén is hasonlóan egyszerű.

A kernel modul betöltése után a két RAID tömb megjelenik /dev/etherd/e1.1 és /dev/etherd/e2.1 blokk eszközökként, és már használhatjuk is őket – akár közvetlenül fájlrendszert téve rájuk, akár összetükrözve, vagy például LVM PVként felhasználva.

Ez azt eredményezi, hogy olcsó, gigabitesnek kikiáltott switchekkel jumboframe nélkül helyesen, de használhatatlanul lassan működik az AOE SANunk; jumboframmel pedig véletlenszerű hibákba futunk.

Ezeket a problémákat úgy lehet kiküszöbölni, hogy megfelelő minőségű ethernet switchekkel építjük fel a SANt; Cisco illetve HP Procurve eszközök jól szoktak működni. Ismerten jól működő switchek a Dell Powerconnect 6224, Supermicro SSE-G24-TG4, Cisco 4500as sorozat, és a HP Procurve 2810 (a 2410es vagy alacsonyabb jelűek nem jók). Alacsonyabb kategóriás switchek közül pl. a Cisco Catalyst 2960 sorozatról kapott a Coraid pozitív visszajelzéseket.

SAN megoldások kiértékelésénél, a költségek kiszámításánál a jó minőségű hálózati eszközökre is érdemes gondolni.